Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A legfontosabb talán az, amiért ma idejöttünk, mégiscsak van egy helyzet körülöttünk, amelyhez viszonyulnunk kell. Köszönöm miniszterelnök úr felszólalásának azon részét, amelyben támogatásáról biztosítja a két kormánypárti frakciót.

Hiszen egy olyan békepárti nyilatkozatot tervezünk az Országgyűlés elé terjeszteni, amelyet, azt gondolom, fontos lenne, hogy minél szélesebb körben támogassanak. Egy éve zajlik a háború Oroszország és Ukrajna között, és nincs jele annak, hogy ez rövid időn belül véget érne, a következmények viszont már most is drámaiak: több százezer ember, és az elmúlt évek egyik legnagyobb humanitárius válsága. Mindeközben Európa a háborúba sodródás napjait éli, és az Európai Parlament további fegyverszállításokat követel.

Az sem titok ebben az épületben, hogy mind Magyarország, mind a magyar kormány, mind a magyar kormánypártok és a magyar parlament is nyomás alatt van. Ez a nyomás politikai típusú nyomás, ezért azt javasoljuk, hogy politikai típusú választ adjunk rá. Ezért kell, hogy a parlament határozatban rögzítse a világos álláspontját arról, hogy mit gondol.

Az is szomorú, hogy a tagállamok egy része már elkötelezte magát a fegyverszállítások mellett, és sajnos ezek a lépések látótávolságon belülre hoztak egy esetleges világháborút. És azt könnyen beláthatjuk, hogy ennek az elkerülése mindannyiunk közös érdeke.

Az is szomorú, hogy a tőlünk nyugatra lévő nagy erejű hatalmak - és ne becsüljük alá az érdekérvényesítő képességét sem az Egyesült Államoknak, sem az Európai Uniónak - nem azon dolgoznak, hogy a felek között béke köttessen, hanem azon dolgoznak, hogy a felek között több lőszer fogyjon. És a több lőszer végén végül is emberéletek, árvák és özvegyek vannak, és azt gondolom, hogy az egyetlen helyes magatartás a béke mielőbbi kikényszerítése. Ennek szellemében kívánunk - a kormány eddigi politikáját is támogatandó - egy határozati javaslatot terjeszteni az Országgyűlés elé, és arra kérem önöket, hogy legalább jó szándékkal álljanak hozzá.

És itt szeretném megjegyezni, hogy miniszterelnök úr ez irányú felszólalását kicsit optimistának vagy ambiciózusnak tartottam, mert azt kérni, hogy a baloldali ellenzékünk fogjon össze a bajban velünk; ezt, miniszterelnök úr, többször megpróbáltuk. Először a migránsválság kapcsán próbáltunk nemzeti oldalra sodródó baloldallal találkozni, de nem sikerült. Aztán a Covid alatt próbáltunk meg egy olyan baloldalt találni, miniszterelnök úr, amelyik összefog a bajban a kormányzó pártokkal, és nem találtunk ilyet. És a háború kapcsán is azt reméltük, hogy lesz egy olyan baloldalunk, amely a nemzeti érdekeket képviseli.

Az az igazság - címezhetném ismét miniszterelnök úrnak a mondandómat, de talán szélesebb körben is érdekes lehet -, az az igazság, hogy a mi baloldalunknak mindig más országa a szép, nekünk meg a sajátunk. mindig más országa a jó, mindig más országa a bezzegország, mindig más társadalom a jobb a mienknél, mi meg a sajátunkat szeretjük. Önök a másokét szeretik, mi pedig a saját hazánkat szeretjük. Az a helyzet, hogy ez az az ellentét, amely kibékíthetetlenné teszi a mi mindennapjainkat, és ez az, amiből nehéz úgynevezett összefogást vagy közös politikai akaratot képezni.

Azt is szeretném hozzátenni, hogy a sok felszólalásból itt érdemes lenne talán mindegyikre reagálni, de mégiscsak Gyurcsány Ferenc úr, a Demokratikus Koalíció elnöke mondta egyrészt a legközelebbi, legutolsó felszólalást, másrészt a legdrámaibbat. Ugye, ön beszél, ha jól értettem, szemforgatásról. Drága Uram! Az a helyzet, hogy 2008-ban Oroszország katonai agressziót hajtott végre Grúziával szemben. Ön volt a magyar miniszterelnök. A 2008-as katonai agresszió után lapított, mint az a bizonyos a fűben. Sőt, olyannyira, hogy még ki is utazott őnagyságával magánlátogatásra Moszkvába, egy katonai agresszorhoz, ebédre egy ukrán étterembe.

Sőt, drága ex-miniszterelnök úr, jelenlegi frakcióvezető úr és ha rajtunk múlik, az is marad, azt szeretném önnek mondani, hogy az, hogy a „tisztesség” és a „becsület” szavakat papírból olvasta föl, először nem volt világos most a felszólalásánál. De azok után, hogy megteszi mindezt, legalább annyi tartása, önbecsülése legyen, hogy kérje meg valamelyik képviselőtársát, hogy mondja el az ilyen típusú felszólalásokat! Mindent megszoktunk már öntől, arcbőrvastagságtól, mindentől függetlenül, de arra azért nem számítottam, hogy pont ön, aki egy orosz katonai agresszió idején miniszterelnök volt, és utána még ment puncsolni Moszkvába, mindeközben egyébként a Magyar Olajipari Vállalatot kijátszotta az oroszok kezére, legalább hallgasson! Nekünk ne beszéljen szemforgatásról, ne beszéljen becstelenségről!

Az pedig, hogy a politikai szövetségesei politikai Stockholm-szindrómások, hogy előbb-utóbb beleszeretnek a fogvatartójukba, és átlépnek sorra, ahhoz gratulálok önnek! Ahhoz gratulálok! Szépen bővül a DK! Mindenki meg fogja ott találni a helyét! Megunta a tagozati rendszert, uraim! Vegyék észre! Lépnek be sorban. A szocialistáknak sincs már sok dolguk; szerettem volna önökre valamit reagálni, de egyszerűen nem jut már eszembe semmi. Az az egy dolguk van, hogy írják alá az átlépési nyilatkozatokat. Menjenek oda, ahova valók!
Az pedig, hogy önök olyan politikai szövetséget hoznak létre a bukott miniszterelnökkel, amelyik velejéig romlott politikát képvisel, lelkük rajta, de ne csodálkozzanak, ha a magyar nép újra és újra el fogja önöket küldeni a fenébe a választásokon!

A Momentum képviselőinek azonban szeretnék egyvalamit megjegyezni. Azt nem tudjuk, hogy fogják-e érteni, de azért szeretném megjegyezni. És nem pusztán viccnek szánom. Nem tudom, hogy érdemes-e olyanokkal akkumulátorügyben vitatkozni, akik az elektromos rollert a kádban fürdetik, mint egy kisbabát. Nem tudom, hogy érdemes-e. Azt fogják föl, hogy ez egy komoly szakmai kérdés! A magyar kormánynak, így a magyar parlamentnek is komoly elvárásai kell, hogy legyenek az ügyben. Világos szabályokat kell betartani, amelyek Németországban és az Európai Unióban is betartatásra kerülnek. Ehhez, ne haragudjanak meg, ehhez a vitához önök kevesek lesznek.

Amit még szeretnék mondani Tordai úr nagyhangú felszólalására: hány dollár egy ilyen felszólalás, képviselő úr? Önnek nem az antifa ügyben kellett volna valamit mondani? Erőszakos, baloldali zavarkeltők vernek Budapest utcáin magyar állampolgárokat. Ez az önök holdudvarához tartozik. Zárásként, elnök úr, bocsánat, egy félmondatot engedjen meg!

Miniszterelnök úr, én értem az összefogás szándékát. Egyben biztos lehet: ez a politikai oldal mindig a magyar érdekeket fogja képviselni, az a politikai oldal pedig valami mást. Köszönöm szépen.