Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter úr, az a javaslatom, hogy felejtsen el mindent, amit a háta mögül hallott, és ha elég nyitott volt a füle arra, hogy meghallja az ő érveiket, akkor mindjárt meg is fogja érteni, hogy miért. Valószínűleg magától is rájött, ugye?
Elgondolkodik az ember, hogy miért nem értünk egyet, miért akarnak egy ilyen békepárti nyilatkozatot is átírni a baloldali képviselők. Azt örömmel hallom, hogy egy év alatt eljutottak oda, hogy a háborúpárti álláspontból legalább itt, a parlament falai között érintőlegesen, bár valószínűleg nem őszintén, de érintőlegesen megemlítik a béke szót. De azért ők voltak azok, akik fegyvereket és katonákat is küldtek volna egy évvel ezelőtt a háborúba, és ők voltak azok is, akik a gazdasági szankciókat is lelkesen támogatták.
De szerintem nem ez a vita alapja. Az a vita alapja, miniszter úr, és ezt, gondolom ön is észrevette, hogy teljesen más szögből nézzük a dolgot. Elhangzott, hogy a V4-es szövetséges rendszert feláldozzuk a nem tudom, miért. Önt legalább háromszor kiküldték most Oroszországba, kettő azt mondta, hogy ne menjen, három azt mondta, hogy menjen, mintha egyébként annak lenne realitása, hogy a magyar külügyminiszter kimegy Moszkvába és azt mondja, hogy vonuljanak ki az orosz csapatok, és az oroszok ezek után ezt megtennék. Tehát a realitásokkal mind nem foglalkoznak, de azt figyelje meg, hogy ENSZ-határozatokkal próbálják a magyar határozatot átírni.
Egyetlenegy dolog látszik világosan: teljesen más szemszögből nézik a dolgot. Ez egy magyar álláspont. Az ENSZ álláspontja az az ENSZ álláspontja. A magyar Országgyűlés nem fogadhatja el az ENSZ-határozatot, mert azt már az ENSZ elfogadta. De van egy magyar Országgyűlés. Most mondok egy szokatlant: ez a magyar Országgyűlés, uraim! Ide ne akarjanak olyan nemzetközi dimenziókat behozni, amelyek teljesen kinullázzák a magyar álláspontot! Van egy magyar álláspont, a magyar parlament… Nem Amerikában vannak, ne óbégassanak nekem! Hány dollár egy bekiabálás? Ezt tudom önnek mondani.
Csak azt szeretném mondani, miniszter úr, hogy a magyar Országgyűlés határozata kizárólag a magyar álláspontot tükrözi. Mi azt nem vitatjuk, és ebben a határozatban egyébként újra és újra elismételjük, idézek belőle: „Elítéljük Oroszország katonai agresszióját.” Nem ebben van a vita köztünk, figyeljék meg, hanem abban, hogy kénytelenek olyan szempontok mentén gondolkodni, amelyek nem valók ide. Itt a magyar álláspontot képviseljük.
Azt is tudomásul kell venni, hogy miután egy közösség tagjai vagyunk, az Európai Unió tagjai vagyunk, amely közösség számos más tagállama fegyvereket szállít és minket is ez irányba próbál terelni, sőt politikai nyomás alá helyez bennünket, ezért szükséges az Európai Unió tagállamai között is egy magyar álláspontot, egy magyar sarokpontot letenni. Ez hol párhuzamos az ENSZ vagy más uniós tagállamok álláspontjával, hol meg attól eltér. Eltér például - nagy örömömre hallottam itt egyre többüktől - a kárpátaljai magyarok helyzetének felmérésében. Nem foglalkozik az Európai Unió tagállamai közül rajtunk kívül senki a kárpátaljai magyarokkal. Fel sem merül tőlünk nyugatabbra ez a probléma. Ebben például eltér, a mi álláspontunknak ez egy sarkos része, nyilván az ENSZ vagy más tagállamok álláspontjának meg nem.
Summa summarum, csak azt szeretném mondani, miniszter úr, hogy miután ez a magyar parlament, és a magyar Országgyűlés egy magyar szempontú, békepárti nyilatkozatot kíván elfogadni, ezért kezdtem azzal a felszólalásomat, hogy ne is foglalkozzon azzal, amit a háta mögött hallott, mert azok egyéb nemzetközi szempontok, amiért sok esetben dollár jár, sok esetben valami más.
De most azon kívül, hogy megpróbálnám elviccelni a napirendet, egy gondolatot még engedjenek meg. Az az érthetetlen az egészben, amikor azt mondja… Mindjárt mondom, hogy ki mondta ezt. Szabó Tímea képviselő asszony! Tudnék most valami udvariatlant mondani, de nem teszem. Ellenben azon el kell gondolkodniuk a magyar választóknak, hogy vajon helyes-e, hogy maguk a 0,1 százalékos pártjukkal egy teljesen nyilvánvaló nagyhatalmi, nem magyar álláspontot itt képviselhettek. Ezt teljesen komolyan kérdezem. Kedves Tímea, az előző állomáshelyén is annyira utálta az ott lakókat, mint itt most? Nem lehet azt az álláspontot… Lejárt az időm, elnök úr. Egy befejező mondatot hadd mondjak! Ön pont azokat a részeket hagyta ki, amelyek a mi országunk szempontjából igazán fontosak lennének. Erről beszélek, képviselő asszony. Szégyellje magát!