Az előző kongresszus óta eltelt időszakokban a parlamenti képviselőcsoport maradéktalanul elvégezte valamennyi feladatát, mind a törvényalkotás, a szervezés, a nemzetközi kapcsolatok vagy a politikai kommunikáció terén. 405 javaslatot fogadtunk el, emellett 227 interpelláció, kérdés, napirend előtti vagy utáni felszólalás hangzott el. Megjegyzem, ezek nem rossz számok ahhoz képest, hogy a nemzetközi liberális sajtó szerint a magyar Parlament nem működött. Vagy, ahogy Tóth Bertalantól tudjuk, a tehén-, a kecske- és a juhtenyésztők nagy örömére, tejhatalmat kapott a kormány. Ezzel együtt a magyar Országgyűlés működött, elvégezte a dolgát, én pedig a termelési beszámolómat itt be is fejezném, és szívesen rátérnék azokra, akik gondoskodtak az ország szórakoztatásáról.

De mielőtt elviccelnénk a dolgot, jegyezzük meg: gondoskodtak ők azért a szégyenérzetről is. Mert a járvány kezdete óta, és végig a járvány során, amikor összefogásra lett volna szükség, akkor ők nemhogy segítették volna a védekezést, hanem kamuvideókat gyártottak, sértegették az egészségügyben dolgozókat, álhíreket terjesztettek és hamis képet festettek a magyar állapotokról a nemzetközi sajtóban. Elbizonytalanították az embereket, és hazug cikkeket jelentettek meg külföldön hazánkról. Minket ilyen baloldallal vert meg a sors.

Voltak azért vidám pillanatok is. Szeretném, ha tudnák, hogy Jakab Péter az elmúlt években annyi élelmiszert hurcolt a Parlamentbe, hogy egy vegyesboltot is nyithatna. Állítólag még füstgránátot is tart a pult alatt, mint az nemrég kiderült. Sőt, azt beszélik, ő viszi Gyurcsánynak a legjobb nyalókákat is. Agyafúrt ember egyébként ez a Jakab. Vigyázzunk vele! Ő az az ember, aki úgy akarja elszámoltatni Gyurcsányt, hogy összefog vele. Ez valami trükk lehet. De felejthetetlen bohócalakítása volt az is, amikor a nyáron végre találkozott egy valódi melóssal. A melós számára két fenyegetés között csak sovány vigasz volt, hogy Jakab Péter is felvette a CSOK-ot. De mielőtt, itt a nevetgélésbe torkollna a dolog, nem ajánlom senkinek a kritikát, mert a verőlegények bárkit letepernek. Tudniuk kell, hogy Jakab Péter az egyetlen bohóc a világon, aki nem szereti, ha nevetnek rajta.

Aztán itt van a Fekete-Győr András nevezetű intellektuális nagyhatalom. Tudják, ő volt az, aki lezuhanyozta az elektromos rollert. Hozzáteszem, nem először gyűlt meg a baja a fizikával. Ő volt az is, aki a házak tetején lévő napkollektorokat tüneményes kis atomerőműveknek titulálta. Hát, akinek van, azt jó, ha tudja, hogy egy atomerőmű közelében éli az életét. De ő volt az is, aki arra a politikai bravúrra képes volt, hogy több ajánlást kapott, mint ahány voksot. A minap pedig megtudhattuk tőle, hogy nem kell ahhoz diploma, hogy diplomás legyél.

Érdemes még szót ejteni a részmunkaidős főpolgármesterünkről, aki most inkább eladja a városházát, csak hogy ne kelljen bemenni dolgozni. Vidám pillanat lehetett a finanszírozói számára az is, hogy miután elfüstölt félmilliárd forintot az előválasztási színjátékban, közölte: ő ezt egyébként unja és lelépett. Na, de legalább magas és vékony. Nézzük a jó oldalát, az is valami!

A baloldalnak egyébként van egy különös rituáléja. Négyévente, azték áldozás-szerűen, még a választás előtt, megbuktatnak valakit. 2014-ben ezt Bajnai Gordonnak hívták, ’17-ben Botka Lászlónak, most pedig a főpolgármester úron volt a sor. Ő, aki a magyarázkodás és a felelősséghárítás koronázatlan királya, aki még soha, semmiről nem tehetett.

Most, hogy Karácsony Gergely megbukott, kellett hozni egy új messiást. Őt, úgy néz ki, a tengeren túlról rendelték. Találtak egy derék baloldalit, aki egy megnyerő porszívóügynök magabiztosságával tudja magáról állítani, hogy jobboldali. Lehet, hogy ez önmagában feltétel volt a pályázat kiírásakor. De ne legyünk vakok! Aki egy baloldali kormánytöbbséget szervez, aki úgy beszél, mint egy baloldali, aki egy baloldali programot kíván végrehajtani, aki úgy törölné el a rezsicsökkentést, mint egy baloldali, aki úgy mentegeti az illegális migránsokat, mint egy baloldali, akinek a szövetségesei baloldaliak, az bizony baloldali!

Nézzük a végén a nagyfőnököt! Kedvenc részem volt az elmúlt időszakban, amikor az egyik baloldali politikus azt mondta, hogy ez a baloldal már nem az a baloldal. Nem tudjuk melyik, de nem az. Ez a baloldal már nem is 180, hanem 360 fokos fordulatot vett. Jól van, matekból rendben vannak legalább.

Szóval olyan jól sikerült ez a 360 fokos fordulat, hogy a baloldal 15 év alatt eljutott Gyurcsány Ferenctől Gyurcsány Ferencig. Ne szépítsük a dolgot, akinek a legnagyobb pártja van, a legnagyobb támogatottsága van, a legnagyobb médiaháttere van, a legnagyobb közösségi média háttere van, a legtöbb nemzetközi kapcsolata van, az mégiscsak a legerősebb baloldali. S a legerősebb baloldali párt pedig az ő pártja, a Demokratikus Koalíció. Kár szépíteni a dolgot.

Nevethetnénk rajtuk, ha nem akarnának kormányra kerülni. De így inkább siralmas. Ismerve Gyurcsány Ferenc kormányzását, ismerve a politikájukat, ismerve a mindenre való alkalmatlanságukat, mindent mérlegre téve, az lesz a legjobb, ha mi nyerjük meg a jövő tavaszi választásokat!