Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak!

1969. január 19-én vasárnap délután egy budapesti, akkor 17 éves fiú meglátogatta nagyszüleit és unokatestvéreit Rákospalotán, de hosszabban búcsúzott, mint korábban szokott.

Aznap este arra kérte édesanyját, hogy korábban ébressze fel másnap reggel, mert tanulni szeretne, majd kis nemzeti zászlókkal díszítette fel a lakást. Másnap 12 körül egy volt osztálytársával a Kálvin tér felé a villamoson összefutott, és ez a volt osztálytárs később a rendőrségi jegyzőkönyv tanúbizonysága szerint úgy nyilatkozott: "Munkásruhában és bakancsban volt, kabát és sapka nem volt rajta. A peronon utazott, a lába között kétfülű táska volt, amiben üvegek voltak - emlékezetem szerint három-négy darab. Kérdésemre azt válaszolta, hogy az üvegekben ital van, házibulira megy. Feltettem neki a kérdést, hogy: meg sem kínál az italból? Azt válaszolta, hogy nem kínál meg, mert ki van számítva, így is kevés lesz. Annyit mondott még, hogy adjam át üdvözletét a zuglói ismerős fiúknak. Nem vettem észre sem idegességet, sem szomorúságot rajta."

Január 20-án, egy óra után néhány perccel Józsefvárosban, a Nemzeti Múzeum lépcsőjénél a kommunista diktatúra és elnyomás elleni tiltakozásképpen Bauer Sándor felgyújtotta magát. Búcsúlevelében azt írta: eszme nélkül nem él, csak létezik az ember, majd úgy fogalmazott: most szénné égett holttestemre van szüksége a nemzetnek. Harmadfokú égési sérüléseivel szállították kórházba, ahol a kádári rendőrség előzetes letartóztatásba helyezte, ám ő rövid időn belül elhunyt. Temetését Rákospalotán, szűk körben, rendőri biztosítás mellett végezték, értesítést a hozzátartozók, a barátok nem kaptak. Később pszichopatának nevezték őt, annak ellenére, hogy mindenkit a környezetében kihallgattak, barátait, osztálytársait, családtagjait, és neve kimondása is bűnnek számított. A rendszerváltásig rettegésben tartotta a kádári titkos- és kevésbé titkos rendőrséget.

Harminckét évet kellett várni arra, hogy a közös emlékezet ismét Bauer Sándorra figyeljen, amikor 2001-ben emléktáblát állítottak neki a Nemzeti Múzeum lépcsőjénél.

Tegnap Józsefvárosban szobrot is állítottunk neki a családtagjaival, Szájer József európai parlamenti képviselővel és László Tamás rákospalotai polgármester úrral. Időtálló emléket állítottunk Bauer Sándor élet-önfeláldozásának.

Emlékezzünk Bauer Sándorra!

Köszönöm a figyelmüket.