Tisztelt Elnök Úr!

Négy perc is alkalmas arra, hogy erről az emelkedett vitáról rövid összefoglalót, illetve válaszokat adjunk.

Először is: nyilván az ellenzéki vélemények között volt olyan, ami komolyan vehető, és volt olyan, ami nem az. Nem nagyon számítottunk ebben a vitában másra, mint ami történt, de talán mégiscsak érdemes néhány mondatban kitérni arra, ami az előttünk elhangzottakban megfogalmazódott.

Nem feszíteném tovább az ellenzéki pártok közötti feszültséget azzal, hogy megmondjam, melyik felszólalás érdemes válaszra és melyik nem.

Ugyanakkor a katonai puccstól rettegő Arató képviselő úrnak szeretném mondani, nem sok logika van abban, hogy kétharmados politikai felhatalmazásból katonai puccsot kelljen elkövetni. Katonai puccsot, képviselőtársam, általában a kisebbségben lévők szoktak elkövetni, és egyébként is a katonai puccs és a rendőrattak az önök elnökéhez áll közel, a mi elnökünkhöz és a mi politikai közösségünkhöz az ilyesmi nem; sem igény, sem mód nincsen rá.

Szükséges Tordai képviselőtársam felszólalását röviden, de távlatosan értelmezni: hosszú négy év előtt állunk önnel, képviselő úr. A tisztelet kultúrája mentén mégiscsak arra szeretném kérni, hogy azokat a képviselőtársaimat tegezze le, akik önnek erre engedélyt adtak, és nemcsak azért, mert a Parlament falai között ez nem szokás, hanem azért sem, mert akinek volt gyerekszobája, az ezt a szabályt általában tudja és alkalmazza.

Lázár János barátunk és képviselőtársunk életének egyik legnagyobb csalódása, hogy ön vette a védelmébe, ezt pedig higgye el nekem!

Hiller frakcióvezető úrnak szeretnék válaszolni, értve egyébként azokat a felvetéseket, amelyeket megfogalmazott, sőt egységes ellenzéki álláspontnak tekinthető az elnevezésükben mindinkább megerősített oktatási, egészségügyi és egyéb ágazati minisztériumok ügye. Mi nem hiszünk abban, frakcióvezető úr, és ezt az álláspontot fogadja el tőlünk, hogy egy minisztérium vagy egy ágazat felügyelete a felügyeleti szerv elnevezésén múlik. Hadd legyek konkrét: például a szocialista kormányzat alatt volt foglalkoztatásügyi minisztérium, és 13 százalékos volt a munkanélküliség; most nincs ilyen minisztérium, és 4 százalék alatt van.

De azt is mondhatnám, hogy volt szociális és családügyi minisztérium, amikor elvették a családi adókedvezményt. Most nincsen családügyi elnevezésű minisztérium, és minden idők legtöbb támogatását ez a kormány adja a családok számára. Tehát fogadják el, hogy a mi hitünk szerint, a mi meggyőződésünk szerint egy minisztériumot nem a neve minősít, egy ágazati felügyeletet ellátó szervezetet nem az elnevezése minősít, hanem az abban zajló munka, az azt vezető emberek, és annak a tartalma, az a politikai irány, amelyet a kormány a számára kijelöl.

Érdemes lenne talán még röviden beszélnünk arról, hogy van-e joga a miniszterelnöknek a minisztériumokon belüli irányítási feladatokat ellátni, de a vita komolyságát ilyen mélyre vagy komolytalanságát ilyen szintre azért nem vinném le, ezért kérem, hogy ettől tekintsenek el.

Összességében azt kérem önöktől, vegyék figyelembe, hogy az a felhatalmazás, amit a mi politikai közösségünk megkapott az április 8-ai választásokon, annyi lehetőséget azért ad a miniszterelnöknek arra, hogy a régi kormányzati struktúrában, a régi kormányzati minisztériumi létszámot megtartva, a saját politikai irányát figyelembe véve meghatározza a saját kormányának a rendszerét.

Kérem, hogy ennek a politikai hagyományait is vegyék figyelembe, amikor támogatólag vagy ellenzőleg lépnek fel a javaslattal szemben, és kérem a támogatásukat is a benyújtott javaslathoz.

Köszönöm, hogy meghallgattak.