Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés!
Miniszter úr expozéját meghallgatva sok mindent kívánunk hozzáfűzni a frakció részéről, ám célszerűnek tartom, hogy saját álláspontunkat, frakcióálláspontunkat a jogi, alkotmányos megfontolásokon túl a politikai és demokratikus felhatalmazáson nyugvó megfontolások irányából is megközelítsük.
Éppen ezért szükségesnek tartom mindjárt az elején hangsúlyozni, hogy bár az Alaptörvény hetedik módosítása több területet érint az alkotmányos önazonosság, a bírósággal kapcsolatos kérdések, illetve a magánszféra védelmét illetően, mégiscsak az elmúlt időszak és az azzal járó európai kihívások, viták és a politikai térben is megjelenő nézetkülönbségek elsősorban az Alaptörvény mostani módosítását illetően az önazonosság kérdését érintették, és ennek háttereként, ennek egyik alapjaként meg kell igenis emlékeznünk arról a 2016-os népszavazásról, ahol egészen pontosan 3 362 224 magyar állampolgár szavazott az illegális bevándorlás intézményesítése, úgymond a kötelező kvóta terve ellen.
Nyilvánvalóvá vált az is, hogy ez a vita meg fogja határozni nemcsak a magyar belpolitikai térben a közbeszédet, nemcsak az országgyűlési választási kampány témáját, és nemcsak Magyarországon, hanem Európa számos más országában is az ezzel kapcsolatos viták aktív formálói voltak a választási kampányoknak úgy Olaszországban, Csehországban, mint például Ausztriában is. Éppen ezért szükséges a választói akaratból, nemcsak a 2018. április 8-i országgyűlési választáson kinyilvánított választói akaratból, hanem igenis visszanyúlva a 2016-os népszavazáson kinyilvánított példátlanul nagyszámú, egy irányba szavazó választók akaratából is levezetnünk az Alaptörvény hetedik módosításának indokoltságát azokon a jogi megfontolásokon túl, amelyeket miniszter úr az expozéjában ismertetett.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim!
Szükséges ezen logika mentén rögzítenünk azt is, hogy teljesen nyilvánvaló kötelezettségévé vált a Magyar Országgyűlésnek az imént említett népszavazás és az országgyűlési választások után, annak következményeként, hogy az Alaptörvény hetedik módosítása aktívan és a választói igényeket kiszolgálva rendezze az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Alkotmányos önazonosságunk kérdésében, illetve az azt érintő módosítással kapcsolatban ez szövegszerűen úgy egészíti ki az Alaptörvény eddigi részét: „Valljuk, hogy a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelezettsége.”
Tisztelt Országgyűlés!
Amikor hazánk az Európai Unió tagjává vált, és ennek a szövetségnek minden kötelezettségét a mai napig is teljesíti és eddig is teljesítette, nyilvánvalóan a szerződésekből fakadó feladataink viselésén túl és szuverenitásunk bizonyos részének átruházásán túl egyidejűleg azt is kimondtuk és ismét ki kell mondanunk, hogy nemzeti alkotmányos identitásunk más részeiről lemondanunk mindezeknek a szövetségi kötelezettségeknek a teljesítéséhez nem szükséges.
Az ország területére történő belépés rendjének meghatározása és ezzel összefüggésben a közbiztonsági szempontok, mondjuk úgy, a jövő biztonsága szempontjainak érvényesítése szuverenitásunk egyik központi eleme, amiről nem mondhatunk le. Az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdésének értelmezésével az Alkotmánybíróság 2016-ban egy határozatában foglalkozott, amely során kimondta, hogy az alkotmányos önazonosság olyan alapvető érték, amelyet nem az Alaptörvény hoz létre, azt az Alaptörvény csak elismeri, erről az állam nem mondhat le, ennek védelme a mindenkori Alkotmánybíróság feladata, és ez csak akkor szűnik meg, amikor maga az állam is megszűnik, ahogy mindezt Trócsányi miniszter úr is említette.
Létezik tehát egy olyan alkotmányos minimum, amit az Európai Unió jogrendje sem írhat felül, létezik a szuverenitásnak azon része, amelyet hazánk nem adhat föl, ekképpen alkotmányos kötelezettségünkként tekintünk rá.
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy olyan hatáskört, ami az ország elidegeníthetetlen rendelkezési jogát érintené, az Európai Unióra átruházni nem lehet. Magyarország ezzel a módosítással alaptörvényi szintre emeli azt a nemzetközi szokásjogban is elfogadott elvet, hogy az államnak jogában áll meghatározni azokat a feltételeket, amelyek alapján idegeneket beenged az országába. Ez egyébként az ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottsága külföldiek kiutasításának nemzetközi jogi szabályairól szóló tervezetében is rögzítésre került.
Tisztelt Országgyűlés!
Az Alaptörvény ki fogja mondani, hogy Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be. Szintúgy a csoportos kiutasítás tilalma is rögzítésre kerül. Világossá kell tenni, okulva egyébként a XX. századi szomorú példákból, hogy a csoportos kiutasítás, nevezzük nevén, a kitelepítés épp annyira nem lehet megengedhető, mint a csoportos betelepítés, különösen nem a szuverenitásunkat sértő, az azt megkerülni kívánó európai tervezett gyakorlat szerint, amelyet európai politikai erők teljesen természetesként fognak föl. Rögzíteni fogja az Alaptörvény azt is, hogy nem kaphat menedéket és nem fogadható el a menedékkérelme annak, aki biztonságos országon keresztül érkezett Magyarországra, és nincs kitéve üldözésnek, üldöztetés veszélyének.
Tisztelt Országgyűlés!
A bíróságokkal kapcsolatos rendelkezésekről szóló rész a közigazgatási felsőbíróság felállítására és a közigazgatási bíráskodás szervezetének kialakítására tesz javaslatot. Osztjuk miniszter úr azon álláspontját, miszerint nem jelenti a bíróságok szervezeti változtathatatlanságát az igazságszolgáltatás függetlensége, az arra vonatkozó keretszabályokat az Alaptörvényben rögzíteni szükséges. Azt pedig különösen üdvözöljük, hogy a módosítás visszaállítja a bírósági rendszer történeti alapjait; ez egyidejűleg megfelel az előttünk álló kor kihívásainak.
Az önálló közigazgatási bíróságokra vonatkozó javaslat nem újdonság, már két éve megkezdődtek az erről szóló szakmai és többpárti egyeztetések, amelyeken néhány ellenzéki párt nem vett részt. Mindezt azért tartottam szükségesnek rögzíteni, mert kíváncsian várjuk, hogy akik az előkészítő egyeztetéseken nem vettek részt, milyen álláspontot foglalnak el a parlamenti vitában.
Az előző ciklusban a közigazgatási perrendtartás hatálybalépésével megalkotásra került Magyarország első önálló közigazgatási perjogi kódexe, azonban az elkülönült közigazgatási bíráskodás szervezeti alapjainak megteremtésére szintúgy ahogy miniszter úr kitért rá a parlamenti szükséges többség hiányában nem kerülhetett sor, éppen ezért szükséges itt is a választók felhatalmazását, az országgyűlési választásokon kapott felhatalmazását ennek a véglegesítésére is felhasználni.
Kitekintve az európai viszonyokra, Trócsányi miniszter úr ugyan jelezte, hogy nem sorolja fel azokat az országokat, ahol a közigazgatási bíróság szervezetrendszerére irányuló előírást az alkotmány tartalmaz, de ezek, példálózó jelleggel, Ausztria, Bulgária, Finnország, Görögország, Lengyelország, Litvánia, Luxemburg, Németország, Portugália vagy Svédország. Éppen ezért nem tekinthető extrémnek és nem tekinthető különlegesnek, hogy az Alaptörvény rendezi a közigazgatási felsőbíróság, illetve a közigazgatási bírósági szervezetrendszer kereteit. Az európai jogban ismert gyakorlatról van szó, éppen ezért a magunk részéről teljes mértékben elfogadhatónak tartjuk.
A magánszféra védelméről talán nem kell túl sok szót ejtenünk. Teljesen világossá vált, és nemcsak miniszter úr expozéjára szükséges visszautalnunk, hanem az elmúlt évek gyakorlatára is, teljesen életszerű és Alaptörvényben rögzíteni szükséges annak a védelme, hogy mindenkit, a magán- és családi életét is beleértve, ez a védelem alapjogként megillessen.
Ennek érdekében rögzítésre kerül, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának a sérelmével. Könnyen belátható, hogy ez a szabályozás reagál azokra a technológiai fejlesztésekre, amelyekre miniszter úr is utalt. Itt nem pusztán a véleménynyilvánításról vagy a gyülekezési jogról, hanem bizony a korunkat végigkísérő technikai fejlődéssel együtt járó személyiségi jogvédelem kérdéseiről is szó esik. Mindezt az Alaptörvényben szintúgy szükséges rögzíteni. Az állam jogi védelemben részesíti az otthont is, annak nyugalma és megóvása érdekében.
Tisztelt Képviselőtársaim!
Bár az Alaptörvény módosítása, mint önök is látják, s mint említettük is, több területet érint, mégiscsak szükséges hangsúlyoznunk, hogy az alkotmányos identitás, a nemzeti önazonosság védelmére irányuló javaslat azon a választói felhatalmazáson nyugszik, melynek birtokában a kormánynak lehetősége van most az Országgyűlés elé terjeszteni az Alaptörvény módosítását. A választási kampányunk meghatározó üzenete az volt, hogy nekünk Magyarország az első. Ezt nem pusztán szlogenként tekintjük. Ha annak tekintettük volna, akkor a választások napjától ez talán értelmét, mondjuk úgy, hatályát vesztette volna. Tekintettel arra, hogy ez közös hitvallásunk, szükséges ezt az alapot itt a parlamentben lefektetni az alaptörvény-módosítás érdekében is. Magyarország védelme, Magyarország kultúrájának megőrzése, a keresztény kultúra megerősítése, illetve hazánk és jövőnk biztonságának a szavatolása számunkra olyan kötelesség, melyet a választók ránk róttak, és amelyből még politikai vitát sem illő csinálni, hiszen ezt a kérdést a választók április 8-án, illetve 2016-ban már egyszer eldöntötték. Most van lehetőségünk arra, hogy eleget tegyünk ennek az akaratnak.
Éppen ezért nagyon bízom abban, hogy az ellenzéki pártok is belátják, tiszteletben tartják azt a közel 3,4 millió embert, és azt a közel 2,8 millió embert, aki ennek megerősítésére, ennek az alaptörvényi módosításnak az elfogadására is szavazott, hiszen a döntésük meghozatalakor tisztában voltak azzal, hogy az Országgyűlés napirendjére fogja tűzni ezt a kérdést. Reméljük, bízunk benne, hogy az ellenzéki pártok idén, 2018-ban, az új kormány megalakulása után, szemben a 2016-os gyakorlattal, nem fordítanak hátat sok millió magyar ember akaratának.
Bízunk abban is, hogy partnert találunk önökben arra, hogy hazánk biztonságának szavatolásáról legyen egy nemzeti minimum, az önazonosságunk megerősítéséről legyen, és az alkotmányos identitásunk, valamint a jövőnk és kultúránk védelméről legyen nemzeti minimum.
Bízunk abban, hogy korábbi, ismeretlen okokból elfoglalt politikai álláspontjukat felülbírálják, és ki tud alakulni egy olyan alaptörvény-módosítás a hetedik alaptörvény-módosítás formájában, amelyben közösen tudunk fellépni keresztény kultúránk, jövőnk és biztonságunk védelmében.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet.