Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak!

Először is engedjék meg, hogy a Fidesz parlamenti képviselőcsoportja nevében köszönetet mondjak mindazoknak, akik az egyre nehezedő védekezési feladatokban részt vesznek, nemcsak az egészségügyi dolgozók, a rendőrök, rendvédelmi dolgozók, hanem immár a katonák is, és köszönetet mondjak mindazoknak, akik önkéntes alapon segítik a koronavírus elleni harcot. Ez óriási szükség is, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a neheze még előttünk van.

Az én feladatom és szándékom az elmúlt egy-másfél hétben is és ma is az, hogy megkérjem önöket arra, hogy ne most sarkítsuk ki a közöttünk lévő különbségeket. Úgy van, ahogy a frakcióvezető hölgy és urak mondták, az elmúlt hétben többször találkoztunk, sok hétpárti egyeztetésen vettünk részt, egy-két pillanat kivételével ezek jó hangulatú és konstruktív találkozók voltak, és valóban abba az irányba vittek bennünket, hogy fel tudunk együtt lépni a koronavírussal szemben. Az első találkozón még azok az aggályok, amelyek ma elhangoztak, nem hangoztak el. És történt valami az első találkozó és a legutolsó találkozó között, amit én személy szerint nem nagyon értek. Nem is akarom megfejteni, nem akarom tudni, hogy mi történt, de ugyanazt a szövegszerű tervezetet egy héttel ezelőtt még más kritikákkal illették, mint amivel ma illetik.

A hétpárti egyeztetésekről, minekutána zártajtósak voltak, nem illik túl sokat mondani, és nem illik ilyen beszélgetéseket kiadni ehhez én tartani fogom magam, azonban arra kénytelen vagyok reagálni, hogy egyik-másik ezen részt vevő szereplő azt mondja, hogy ez a folyamat abbamaradt. Éppen ma 12 órakor találkoztunk utoljára. Önök bizalmat kérnek, és néhány esetben nem mondanak igazat, és nem is adnak bizalmat.

Az, hogy Gyurcsány frakcióvezető úr nem szeret minket, ebben nincs újdonság. Enyhítésül mondom, hogy ez legalább kölcsönös, de nincs most annak itt az ideje, amit ő elmondott. Nem azt kértük tőle, hogy álljon mellénk. Azt kértük tőle, hogy az ellenzék meghatározó vezetőjeként, az ellenzéki pártok erős embereként most nem provokálom önöket, csak tényeket közlök, erős ellenzéki vezetőként adjon nekünk esélyt arra, hogy a parlament megadhassa a kormánynak a szükséges felhatalmazást. Ezt az esélyt egyébként egyetlenegy szavazással vagy szavazástól való távolmaradással is megadhatják.

Ma tárgyalnunk kell a koronavírus-törvényről. Ehhez a parlament négyötöde kell. Nekünk kétharmadunk van. Ahogy az elmúlt években önök hozzászoktatták a közvéleményt ahhoz, most elmondhatnánk, hogy bármit megtehetünk az Országgyűlésben. De most nem tehetjük meg, és nem is ez a szándékunk, mert úgy van, ahogy mondjuk: szeretnénk önökkel közösen dönteni. Ha önök ebből most bizalmi kérdést csinálnak, ha a védekezés politikai bizalmi kérdés pártok között, akkor így is maradunk. Nem lesz semmilyen módunk arra, hogy ebből a következő egy órában kitörjünk. Egy óránk van a négyötödös szavazásig. Úgy is tudnak nekünk segíteni, ha kimennek a teremből, ha ránk bízzák a döntést. A felelősséget el fogjuk vállalni. Miénk a nagy parlamenti frakció, miénk a kétharmados többség, és a kormány is élvezi a pártok támogatását. Minden felelősséget el fogunk vállalni. Egyet kérünk önöktől: ne akadályozzanak meg bennünket!

Korlátlan hatalom. Nem tetszenek igazat mondani. Most is azért fogom elmondani, amit mondok, hogy ne tessenek ilyeneket mondani, ha a nyilvánosság előtt mondják, legalább itt ne tegyék! Nincs korlátlan hatalom. Ne csapjuk be az embereket! Az igazságügy-miniszter által benyújtott javaslat 2. §-ának (2) bekezdése teljesen világosan fogalmaz: a szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan a kormány a jogkörét a humán járvány megelőzése, kezelése, felszámolása, továbbá káros hatásainak megelőzésére használhatja. Nem korlátlan. Ne tessenek becsapni az embereket! Nincs korlátlanság.

Azt mondják, hogy nem tettünk engedményeket. Személyes sértésnek veszem; azon túl, hogy nem igaz, személyes sértésnek veszem. Szabó Timea képviselő asszony, frakcióvezető-társam kérése volt a szükségesség-arányosság bekerülése a javaslatba. Az igazságügy-miniszter másnap átvezette a szövegen. Képviselő asszony javaslata volt az is, hogy tárgyaljunk újra a rémhírterjesztés kérdéséről. Azt mondtam ma délben neki miniszter úr ott volt, hogy még erre is nyitottak vagyunk. A rémhírterjesztésről való tárgyaláson nem függnek emberéletek. Amin függnek emberéletek, hogy a kormánynak folyamatos-e a cselekvőképessége. És az az érzésem és még mindig megpróbálom önökben ezt feltörni, hogy önök felállítottak egy vádat a kormány túlhatalmára vonatkozóan, és most azt akarják legyőzni. Nincs ilyen. A vírust kell legyőzni, és ehhez a kormány folyamatos cselekvőképességét biztosítanunk kell. Önöknek ma nem a törvényt kell megszavazniuk, a négyötödös felhatalmazást kell megadniuk. Ha önök ma ezt nem adják meg, lesz néhány nap egy nagyon kritikus időszakban, a vírus terjedését illetően egy nagyon kritikus időszakban, amikor a kormánynak folytatnia kellene a munkát, és a parlament nem lesz e mögött a munka mögött.

És tudják, miről szavazunk ma? Hányan olvasták el önök közül azt a törvényt? Arról szavazunk, hogy a kormány által eddig meghozott intézkedéseket megerősítik-e, azokat, amikről a miniszterelnök a napirend előtti felszólalásában beszélt. Ami nem az önök életét könnyíti, hanem az emberekét, az áldozatokét, a gazdasági áldozatokét.

És nézzük az időkorlátot! Nem közkívánatra, arra nem kellene, és nem is bekiabálásra, képviselő asszony! Ki az ebben a teremben, aki meg tudja nekünk mondani, aki alá tudja írni azt a papírt, hogy 90 nap vagy 60 nap múlva ez a parlament ülésezésképes lesz? Ki az az ember? És mi lesz akkor?

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak!

A járvány megszűnése nem a kormány, a parlament vagy az ellenzék akaratától függ. A járvány vége egy objektív tény lesz. Ahhoz legfeljebb a kormány igazodhat. Nem a kormány fogja eldönteni, hogy meddig tart a járvány. Nem a kormány fogja eldönteni, hogy mikor lesz vége sem a világjárványnak, sem ennek az egész vírusterjedésnek, amivel most az egész világ küzd. Elnök úr, egyetlenegy mondat!

Egy dolgot kérek önöktől: a négyötödös többséghez ma annyiban segítsenek hozzá, hogy legalább a felelősséget elvállalhassuk a döntésért. Ebben segítsenek nekünk!

Köszönjük szépen.