Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak!

Egy hét telt el azóta, hogy Selmeczi képviselőtársammal benyújtottuk az Országgyűlés elé, önök elé a pedofilellenes törvénycsomagot. A javaslat benyújtását több hónapos előkészítő munka előzte meg, amire azért is volt szükség, mert egyszerre kellett megtalálni és megadni a kellően szigorú választ az elmúlt időszak sokakat felzaklató, zavaró és megbotránkoztató eseményeire, és mindemellett olyan szabályokat kellett alkotni, amelyek illeszkednek a hazai, illetve az uniós és nemzetközi normákhoz. Azt, hogy sikerült megtalálnunk azt a vékony határvonalat, amely mentén haladva eleget lehet tenni mindkét feltételnek, azt hiszem, vagy előterjesztőként mondhatom, hogy az is jól mutatja, hogy egyesek szerint a javaslat nem elég kemény, nem elég szigorú, mások szerint pedig túl szigorú, és nincs kellő figyelemmel például a pedofil bűnelkövetők személyes adatainak védelmére, emberi méltóságára, és csak növeli az elkövetők társadalmi kirekesztettségét. Tehát mindkét álláspont végein is helyezkednek még el vélemények; én azt gondolom, hogy az önök előtt lévő javaslat azt a határvonalat találta el, vagy legalábbis közelítette meg a legnagyobb mértékben, amely itt tárgyalásra érdemes.

De elhangzott olyan érv is, hogy a javaslat valójában nem is segít az áldozatoknak, illetve hogy kimaradt belőle az áldozatkezelés, az elkövetők terápiája, illetve a megelőzés. Én úgy látom, hogy az Alaptörvénynek és a büntetőjogi alapelveknek való megfelelés tekintetében, valamint a magyar büntetőjog rendszerébe beilleszthető lehetőségeket nézve hangsúlyozottan a gyermekek védelme érdekében elmentünk a falig, ami a pedofil bűnelkövetők elleni szankciókat illeti. Azt egyidejűleg nem vitatom, hogy az államnak, ha szükséges, akkor a törvényhozásnak is, szükséges lesz még a következő időszakban az áldozatok védelmével, az áldozatsegítéssel is foglalkozni, de hangsúlyozom, hogy az önök előtt lévő javaslat, mint azt önök is látják, büntetőjogi megközelítésű, de nem zárja ki a javaslat, nem is mondja egy szóval sem, hogy ezzel az egész problémakört elrendezi. Ezzel csak azt szeretném önöknek mondani, hogy ha mindannyian jól végezzük a munkánkat, akkor az őszi ülésszakban még bizonyára kell erről legalább egy vitát, de leginkább egy újabb törvénycsomagot elfogadni, ami már inkább az előbb említettekre koncentrál.

Személyesen is azt gondolom, két gyermek apjaként, hogy a gyermekek védelmében akkor tudunk hatékonyan fellépni, ha az állami, hatósági, a foglalkoztatói, valamint a társadalmi kontroll egyszerre működik. A gyermekek védelme talán olyan terület, amelyben a legkevésbé alakulhat ki vita, és olyan közös felelősség, amely nemcsak az államé, nemcsak a szülőké, hanem végső soron mindannyiunké, azoké is, akik itt most törvényt alkotunk, hiszen ahogy a magyar Alaptörvény is fogalmaz, ők lesznek azok, a gyermekek, akik tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot. Ezzel a mondattal egyetértve, ezt az önök figyelmébe ajánlva nyújtottuk be az előterjesztésünket.

A gyermekvédelmi rendszer többszintű, kezdve a büntetőjog nyújtotta védelemtől a foglalkoztatási szabályokon át egészen a felvilágosító, ismeretterjesztő programokig, valamint a gyermekvédelmi szakellátásban alkalmazott szabályokig. Ezeket, mint említettem, mind szükséges áttekinteni és a megfelelőségüket, hatékonyságukat folyamatosan felülvizsgálni. Ugyanakkor az általunk benyújtott javaslat a büntetőjog nyújtotta védelem növelését, valamint a foglalkoztatási szabályok szigorítását helyezte előtérbe.

Ami miatt most elsősorban a büntetőjogi védelem növelésére koncentrálunk, az nemcsak a már említett, az elmúlt időszak sokakat felháborító eseményeivel indokolható, hanem azzal is, hogy hazánkban az új Btk.-nak köszönhetően, bár folyamatosan csökken a szexuális bűncselekmények száma, sajnos ezzel párhuzamosan, ha kismértékben is, de nőtt a gyermekek sérelmére elkövetett pedofil-bűncselekmények száma. Ez egyébként nem független attól, hogy az internethasználat egyre szélesebb körben terjed el vagy terjedt el, és nem független az internet mocskának, már elnézést a kifejezésért, vagy legsötétebb bugyrainak vélt dark webes területek terjedésétől, ahol egyébként virágzik ez az iparág. Úgyhogy a jogalkotási feladatot ez is keletkezteti.

Néhány számadattal terhelném a délelőtti nyugodt parlamenti ülést. 2016-ban az ilyen típusú bűncselekmények 53,5 százalékát követték el gyermekekkel szemben. Ez a szám 2020-ban már 61,8 százalék volt. 2016-ban a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények 33 százalékában a sértett 12 éven aluli gyermek volt. Ez a szám 2020-ban érdemileg nem változott, 33-ról 34-re.

Azt tudniuk kell a számokhoz, hogy Magyarországon minden munkanapra jut egy ismertté vált pedofil-bűncselekmény. Ez pont 250-270-nel több, mint amire szükség volna. De világosan mutatja, hogy a rendelkezésre álló joganyag visszatartó erejének növelése közös felelősségünk, és keletkezik is feladat éppen az előbb említett sötétinternetes terjedés miatt.

A pedofil-bűncselekmények közül is igazán jelentős növekedés a gyermekpornográfiánál figyelhető meg: 2016-ban az összes ilyen típusú bűncselekmény 9 százaléka volt. Ez 2016-ban 16 százalékra nőtt. Alátámasztandó mondom ezt az előbbi állításomra. Tehát látni kell, hogy ezen bűncselekmények elkövetőinek a jelentős része az interneten keresi, találja meg, jut hozzá és terjeszti az ilyen típusú tartalmakat.

Most nézzük a javaslat főbb elemeit! Azt állítjuk, hogy a pedofiloknak tudniuk kell, hogy mostantól, ha ez a törvény elfogadásra kerül, az általuk elkövetett bűncselekmények huzamos, tartós ideig nyilvánosak lesznek, tehát nincs elrejtőzés egy ilyen cselekmény elkövetése után, sem a dark weben, sem máshol.

A bűnügyi nyilvántartásról szóló törvény módosításával létrehozunk egy olyan kereshető pedofil-nyilvántartást azokról, akik gyermekek sérelmére követtek el szexuális bűncselekményt, amely felületen a szülők ellenőrizni tudják a gyermekük közelében lévő gyanús vagy egyáltalán ilyen váddal felmerülten illethető személyeket. A javaslatunk szerint ez meggátolhatja, hogy a pedofilok újra gyerekek közelébe kerüljenek, ha más nem, a szülő fogja ezt meggátolni.

Hasonló nyilvántartás több országban is működik már, köztük Lengyelországban. A gyermekek szexuális bántalmazásáról szóló, 2011-ben született európai parlamenti és tanácsi irányelv pedig rendelkezik arról, hogy a tagállamok az irányelv által említett bűncselekmények miatt elítélt személyeket felvehetik a szexuális bűnözőkről vezetett nyilvántartásba. Tehát nem ellentétes a javaslat az uniós joggal.

A magyar nyilvántartás elektronikus azonosítást követően értsd, az ügyfélkapun keresztül lesz elérhető, és név megadásával lehet keresni benne. Bizonyára önöknél ez nem merült föl, de a sajtó interpretációi közül láttam olyat, amely szerint egy teljes listához fér hozzá a kereső személy. Nem, egy konkrét névre kereshet rá, tehát nem jelenik meg számára minden pedofil elkövető, hanem egy konkrét név bepötyögése után kaphatja meg a választ. Itt a félreértések elkerülése azért fontos, mert olyan vitákat nyit ki, amelyeket egyebekben nem kellene lefolytatni.

Az adatok lekérdezésére a szülő, más nagykorú hozzátartozó vagy a gyermeket nevelő vagy annak felügyeletét ellátó személy jogosult. Az adatigénylés során szükséges megjelölni az adatigénylés jogalapját, az adatigénylő által megismert adatok kezelése pedig célhoz kötötten a gyermekek védelmének biztosítása, a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények megelőzése és a gyermekekkel kapcsolatba kerülő személyek ellenőrzése érdekében történhet.

Az elkövetőkről az azonosításukhoz szükséges legszűkebb adatkör ismerhető meg: név, születési év, településszintű lakcím, fénykép és a bűncselekménnyel kapcsolatos adatok, annak elkövetési ideje, illetve az annak kapcsán megszületett ítélet ideje és tartalma értelemszerűen. Az adatkérések száma nincs korlátozva. Garanciális elem, hogy a fiatalkorú elkövetőket a nyilvántartás nem tartalmazza.

Talán azt még megemlíteném, hogy tulajdonképpen egy létező bűnügyi nyilvántartásba kap betekintést az adatkérő. Ez a nyilvántartás most is létezik, csak a nyilvánosság számára nem elérhető. Ennek a létező bűnügyiadat-nyilvántartásnak egy szegmensét nyitjuk ki, amelybe bepillanthat az, aki erre jogosult vagy jogosultan keres.

Ugyanakkor az is bekerül a nyilvántartásba, aki korábban követett el pedofil-bűncselekményt, és abban mindaddig szerepel, amíg a mentesülés utáni, törvényben meghatározott idő el nem telik, de legfeljebb a mentesülési időtől számított 12 évig. Ez rendkívül sok idő. Azt gondoljuk a képviselő asszonnyal, Selmeczi képviselőtársammal, akivel benyújtottuk a javaslatot, hogy ha valaki korábban követett el bűncselekményt, mert felmerült itt is az a kérdés, hogy helyese az, hogy korábbi pedofil bűnelkövetőket is tartalmaz a nyilvántartás, azt gondoljuk, hogy aki korábban követett el, mondjuk, 4-5-6, akár 10 évvel ezelőtt, az még potenciálisan veszélyt jelenthet pedofil bűnelkövetőként a gyermekekre. Éppen ezért, bár ha fel is merül a vitában, hogy ez nem jó szabály, ehhez ragaszkodni fogunk.

További garanciális elem, hogy a felületen keresztül megismert adatokat kizárólag a gyermekek védelme érdekében lehet felhasználni, és tehetők ugyanebből a szempontból harmadik személyek számára megismerhetővé. A felületen keresztül megismert adatokról a bűnügyi nyilvántartás rendszere szerint másolat vagy képernyőmentés nem készíthető, továbbá azokat tilos nyilvánosságra hozni, nyilvántartásba rendezni, és aki visszaél ezen szabályok megsértésével a megismert személyes adatokkal, vele szemben a most is érvényes jogi szabályok szerint lehet eljárni.

Tehát azt az állítást kell itt önöknek megfogalmaznom, hogy az állam szempontjából azért annak célnak kell lennie, hogy egy bűncselekményből, legyen az egyébként egy végtelenül undorító vagy elítélendő pedofil-bűncselekmény, nem jó, ha három másik bűncselekmény is következik. Tehát az erőszak, az önbíráskodás és minden egyéb olyan fajtája az ezzel szembeni indulatnak, ami egyébként érzelmileg jogosan magyarázható vagy megérthető, vagy hogy fogalmazzak, tehát azt gondolom, hogy aki szülőként hall egy ilyen történetet, annak joggal szorul ökölbe a keze, maradjunk ennyiben, de azért az államnak vigyáznia kell arra, nekünk, jogalkotóknak is, hogy ennek pluszfelületet ne adjunk. Így is elég vegzatúra éri a mi meglátásunk, megítélésünk szerint a pedofilokat azzal, hogy nem tudnak többé rejtve maradni a társadalom előtt, és hogyha gyerekek közelébe próbálnak menni, akkor a név szerinti keresés alapján úgy is elő fognak kerülni, a többi következményről nem is beszélve, ami az előterjesztésünk további részeiben található.

A büntető törvénykönyv szigorítása, ha már itt tartunk, a másik olyan terület, amelyet ideterjesztettünk. Mostantól, aki gyermekpornográf tartalmat készít, terjeszt vagy felhasznál, az a magyar büntetőjog koherens rendszerét illetően a legrosszabbra készüljön. Ezután a gyermekpornográfia egyes minősített eseteinél, például, ha 12 évnél fiatalabb személlyel szemben erőszakot vagy sanyargatást alkalmazva követik el ezt a bűncselekményt, akkor az elkövető tette az emberöléssel azonos elbírálás alá esik majd, vagyis 20 évet is kaphat az illető úgy, hogy mindeközben nem lehet majd feltételesen szabadságra bocsátani, hiszen ezt is kizárja a javaslatunk.

Új minősített eseteket vezetünk be. Ezt a részét a javaslatunknak azért tartom fontosnak, mivel nagyon meglepő módon a gyermekpornográfiának eddig csak egyetlenegy minősített esete volt, ez pedig az, ha hatalmi vagy befolyási viszonnyal visszaélve követték el. Ezért további négy minősített esetet javaslunk a tisztelt Háznak: az egyik az lenne, ha 12. életévét be nem töltött személy sérelmére követik el; a másik az, ha hivatalos személyként követik el, mint ahogy Kaleta Gábor követte el; a harmadik az, ha sanyargatást vagy erőszakot alkalmazva követik el; a negyedik az, ha különös visszaesőként követik el.

Itt szeretném megjegyezni, hogy vagy Szilágyi György képviselőtársam, vagy Ander Balázs képviselőtársam volt, bár igaz, hogy korábban több javaslatot benyújtottak a témában még akár tíz évvel ezelőtt is, ezek határozati javaslatok voltak, és azt állítom, hogy azért egy határozati javaslat nem oldja meg a problémát, pusztán felhívja a kormányt arra, hogy alkossa meg a szükséges jogszabályokat ez történik most meg.

Ami a konkrét javaslatot illeti, amelyet Ander képviselőtársam nyújtott be: az kétségtelen, hogy szigorított volna korábban is a büntetési tételeken, de az előbb említett új minősített eseteket nem vezette volna be, és a büntetőjogi elrettentésnek a minősített, tehát a legsúlyosabb büntetés jogi alapját megadó esetek nélkül a visszatartó ereje ennek jóval gyengébb. A mi mostani javaslatunk ötvözi a kettőt, megteszi mind a két szigorítási ponton a módosítást.

A törvényjavaslathoz visszatérve röviden: a legsúlyosabb pedofil-bűncselekmények jelenleg sem évülnek el, ez korábban éppen Selmeczi Gabriella képviselő asszony egyik előterjesztésének köszönhető. Az enyhébbek esetén viszont változás, hogy 18 éves kor helyett 21 éves kortól indul az elévülés, ami azt jelenti, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő gyermekek számára biztosítjuk azt, hogy több ideig élhessenek a felelősségre vonás lehetőségével. Itt nyilván olyan szövevényes, személyes, sokszor családi vagy hatalmi, befolyási kapcsolatokról van szó, ahol számolni kell azzal, hogy hiába tölti be a sértett személy a 18. életévét, nincs abban a helyzetben a bármilyen függőség miatt, hogy az őt ért sérelem megtorlására jogi eszközhöz nyúljon. Tehát ennek a 21. életévig történő kitolása a mi álláspontunk szerint egy jó lehetőség azok számára, aki jogi típusú választ szeretnének adni az őket ért sérelemre.

Már említettem, csak ismétlem most önmagam: nem bocsátható feltételes szabadságra a javaslat szerint, akit gyermek sérelmére elkövetett 8 évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett gyermekpornográf bűncselekmény miatt ítéltek végrehajtandó szabadságvesztésre, továbbá a jövőben kötelező pártfogó felügyelet alatt áll, aki gyermek sérelmére elkövetett pornográf bűncselekmény miatt ítéltetett szabadságvesztésre.

Új minősített eset lesz a zaklatás tényállásánál az, ha a bűncselekményt 18. életévét betöltött személy gyermek sérelmére követi el. Ez is egy új elem, meglepő, hogy eddig nem volt a jogrendszerünk része.

De ha már az eddigi részeiről beszélünk a joganyagunknak, a foglalkoztatás terén voltak olyan területek, például az egészségügy vagy az oktatás, ahol a pedofilok számára foglalkoztatási tilalom volt, de a javaslat tovább bővíti ezek körét. A pedofil bűnelkövetők mostantól nem dolgozhatnak gyermekek által is látogatható, szabadidő eltöltésével, szórakozással, sportolással kapcsolatos munkahelyen, vagyis strandon, vidámparkban, állatkertben, sportegyesületben. Így csökken meglátásom szerint annak az esélye, hogy a kiskorú közelébe kerüljenek úgy pedofil bűnelkövetők, hogy ezt egyébként a foglalkozási szabályok tiltsák. Továbbá ezen bűncselekmények elkövetői kormányzati szolgálati jogviszonyt sem létesíthetnek, és politikai vezetői tisztséget sem tölthetnek be. Ezt a passzust, gondolom, itt azért nem kell túlmagyarázni, tekintsük minimumelvárásnak.

A törvényjavaslat az eddig összefoglaltakon túl számos egyéb módosítással is hozzá kíván járulni a gyermekek védelmének növeléséhez, így például a 2013-ban létrehozott Gyermekvédelmi Internet-kerekasztal működésére vonatkozó szabályok módosításával. Azt állítom önöknek, hogy ennek a testületnek jóval nagyobb lenne a jelentősége, mint amit most gondolunk, vagy netán amit ők maguk gondolnak. Szerintem a mai korban brutálisan megnőtt annak a szervezetnek a felelőssége, amelyik ezen a néven működik: Gyermekvédelmi Internet-kerekasztal.

Az expozém elejére visszakanyarodva egy pillanatra: a probléma egyik legjelentősebb terepe, a pedofil bűnelkövetés egyik legjelentősebb terepe maga az internet. Már említettük, hogy itt nagy felelőssége van persze a szolgáltatónak, az államnak, a szülőnek, sok mindenkinek, de ha ezeket a felelősségi köröket vagy ezeket a szándékokat szintetizálni akarjuk, akkor a Gyermekvédelmi Internet-kerekasztal működéséről illetlenül keveset tud a közvélemény, szerintem jóval nagyobb szerepet kell adni neki.

A szabálysértési törvény is módosul, erre itt lényegében nem térnék ki, azt a javaslatot tanulmányozva megismerhetik, illetve számos olyan pont van önök előtt, amely koherenssé teszi a jogrendszerben a mostani javaslatunkat.

Tehát feltételezve, vélelmezve, hogy önök megismerték az általunk előterjesztett anyagot, én azt szeretném önöktől kérni, hogy támogassák az általunk benyújtott módosítást. Itt a remek alkalom, hogy tegyünk azért közösen, hogy a pedofil bűnelkövetők soha többé kis kockázattal, enyhe következményekkel ne úszhassák meg a tettüket, és tegyünk azért, hogy a gyermekeket minél nagyobb védelem illesse meg.

A vitában majd igyekszünk a rendelkezésükre állni, és köszönöm a megtisztelő figyelmüket.

(…)

Ez a vita eltarthat napestig is, meg viszonylag röviden le is zárulhat. Mind a kettőben érdekelt vagyok, viszont az elsőben azért, mert valószínűleg túl nagy a téma ahhoz, hogy egyhamar elrendezzük, a másodikban meg azért, mert parttalanná válik egy pillanat alatt a dolog. Nagyon nehéz és most talán elég szűk a nyilvánosság ahhoz, hogy egy pillanatra vegyük már komolyan egymást, valószínűleg nem sokan nézik ezt a parlamenti közvetítést, azt nagyon nehéz ám viselni, hogy az 57,5 percnyi ellenzéki felszólalásból 11 perc kaletázás, fideszezés, miért most, maguk nem hitelesek, mentegetjük Kaleta Gábort, majd utána ájtatos tekintettel azt mondják, hogy ne csináljunk belőle pártpolitikai kérdést. Szerintem meg ne nézzük már egymást hülyének! Azt reméltem volna, hogy lehet egy picit komolyan beszélni erről a dologról.

De ha kaletázunk, akkor kaletázzunk dögivel! Arra a kérdésre, amit Demeter képviselő asszony feltett, hogy hogy történhetett meg a Kaleta-ügy, hát, erre azért nagyon nehéz válaszolni. Hogy történhetett meg az összes többi pedofil-bűncselekmény? ez a kérdés azzal egyenértékű. Az, hogy minden erejükkel, még a mai reggel is a pártsajtójukban valami Föld nevű, vagy hasonló nevű, elég mellőzhető újságírójuk, még ma reggel is fideszezik meg kaletázik, majd utána önök eljönnek ide, és közlik üveges és párás tekintettel, hogy ne csináljunk pártpolitikai kérdést a dologból, arra azért mégiscsak kénytelenek vagyunk reagálni.

Ha hasonló szellemi színvonalon adtam volna elő a mondandómat, mint ahogy önök tették Kaleta-ügyben, akkor azt kéne hogy mondjam, hogy Kaleta Gábor egy szocialista diplomata. Ugye, milyen rosszul hangzik? Szocialista diplomata, mert teljes mértékben végigszolgálta a Medgyessy-, a Gyurcsány- és a Bajnai-kormányokat, ott építette ki a külügyi kapcsolatrendszerét, ott épült fel az ő karrierje, és való igaz, 2010-ben a mostani polgári kormány megörökölte. De ez egy buta állítás lenne, hasonlóan buta állítás ahhoz, mint amikor azt tetszenek mondani, hogy Kaleta Gábor fideszes. Tehát azért mondom, hogy van egy javaslatom: most vagy vegyük komolyan egymást, és akkor lehet napestig egy értelmes vitát folytatni, vagy folytassuk így a hülyék beszélgetését, de az viszont parttalanná válik.

Tehát ha kaletáznak, akkor szeretném jelezni a személyes hozzáállásomat a dologhoz. Hogy tavaly egyébként nem kötelesek követni a közösségi oldalamat, nagy esetben én sem követem az önökét ott Kaleta Gábor nem dicsérő szavakban részesült a nagyobbik kormánypárt parlamenti frakcióvezetőjétől, abban azért ne legyen vita köztünk. Az, hogy nekem vagy a képviselőtársaimnak bármi közünk lenne Kaleta Gáborhoz politikailag, elvi alapon vagy az ő védelmezését illetően, azt még egy baráti beszélgetésben is durván utasítanám vissza, nemhogy egy parlamenti felszólalásban.

Joguk van kaletázni, joguk van ránk tolni, de akkor nekem is jogom lesz azt mondani, és sehova nem jutunk vele, hogy Kaleta Gábor egy szocialista diplomata, még olyat is tudnék mondani, aki egy időben töltött be tisztséget Vadai Ágnessel, ilyen blődségeket is tudnék mondani. Amikor ő a honvédelemben dolgozott, akkor Kaleta a külügyben, és akkor ők biztos barátok értik ezt a buta logikát. Tehát lépjünk ezen túl!

A mentegetésben én nagyon örülök, hogy kimondanak olyanokat, amiket én szívesen hallok. Arra, hogy Kaleta enyhe ítéletet kapott, ha tetszik, ha nem, a miniszterelnök adta meg a legjobb választ. Ha a bíróságok és az ügyészség olyan politikai befolyás alatt állna, mint amilyennel önök vádolni szokták, akkor Kaleta nem ilyen büntetést kapott volna. Fel lehet hánytorgatni egy parlamenti képviselőnek, hogy ki miért kapott enyhe büntetést, de az is a hülyék beszélgetése. Nem parlamenti képviselők adták, végképp nem kormánypárti képviselők adták Kaleta Gábornak az enyhe büntetést.

Tehát ha megteszik, hogy mellőzik ezeket a gyerekes, színvonaltalan, kaletázós megjegyzéseiket, akkor én abszolút nyitott vagyok arra, hogy értelmesen beszéljünk erről a dologról. És hogyha megteszik, hogy nem csinálnak politikai kérdést önök az állandó kaletázásból, akkor hitelesnek tartom az ugyanerre irányuló kérdésüket. Mint ahogy azt is, hogy a kampány közeledtével hoztuk be ezt a javaslatot, ezt is ebbe a dobozba sorolom. Gondolom, az nem kampány volt, amikor önök az internet keresője szerint 1137 alkalommal írtak cikket a Fidesz-Kaleta-kapcsolatról. Gondolom, az nem kampány volt, az nem politikai kérdés csinálása a dologból.

Tehát minekutána most a parlament színház része a nyilvánosság szűkültebb verziójában egy kicsit megszűnik létezni, ezért az a kérésem, hogy ne tegyenek ilyen állításokat. Minden porcikámmal, gondolatommal és mondatommal elítéltem és el is fogom a jövőben ítélni Kaletát, és semmilyen közösséget nem vállalok vele, Kaleta még csak nem is volt a mi politikai pártunk tagja, és hiába erőltetik ránk, ugyanezt fogom mindig mondani. Soha nem mentegettük őket. Azt az állítását Demeter képviselő asszonynak, hogy szóba sem hoztuk, azt meg azért utasítom vissza, mert itt mondtam el az expozémban, a nevét is elmondtam, és el is fogom mondani ezerszer, mert egy ilyen beteg emberrel még csak egy fél mondat erejéig sem vállalunk semmilyen közösséget.

Azt pedig fönntartom, hogy a Kaleta-ügy az egész ország szégyene, az önöké éppen úgy, mint a mienk. Azért… de, de! De ne kérje ki, képviselő asszony! Először is, hallgasson meg, mert ez a műfaj nem társalgós műfaj, és én is meghallgattam. Mindannyiunk szégyene, mert Kaleta Gáborról nem baloldali vagy jobboldali diplomataként beszéltek a nemzetközi sajtóban, hanem magyar diplomataként. Tehát nem lehetünk büszkék egy ilyen emberre, egyikünk sem, és ne is vádoljuk meg egymást azzal, hogy mentegettük volna. Az ország szégyene Kaleta Gábor.

Ha nagyon kaletázni akarunk, akkor még azt is hadd mondjam el önöknek, hogy miért pont csak a Kaleta. Képviselő asszony mondta el azokat az adatokat, amelyekre egyébként én is utaltam, hogy brutálisan sok pedofil elkövető van. Miért a Kaleta? Egy a sok közül. Miért nem a többit emlegetjük, miért nem azt hánytorgatjuk egymásnak? Miért a Kaleta? Azért, mert véletlenül ez a külügyben dolgozott, egyébként, mondom, hosszú-hosszú ciklusokon átívelően? Miért nem a többi? Vagy beszéljünk a többiről is! Nem folytatom hosszan ezt a gondolatmenetemet, mert szerintem értik. Tehát ha komolyan szeretnénk beszélni erről, akkor beszéljünk komolyan, és akkor hagyjuk a blődségeket.

A módosító javaslataikkal kapcsolatban én egyébként vártan egy olyan testtartást fogok fölvenni, hogy én örömmel fogadok mindenféle javaslatot. Én azt is állítom, hogy lehet a mi javaslatainknál is tovább menni. Nekem egy kérésem van, hogy belül az egységes baloldali ellenzék azért beszélje meg egymással, hogy ki mit támogat, mert abban a játékban nem veszünk részt, ezt előre mondom, a helyzet komolyságára tekintettel, hogy az egyikük javasol valamit, mi esetleg azt mondjuk rá, hogy végtére is egyetértünk mondtak olyanokat, amelyekkel egyetértünk. Én egyébként érzelmi és elvi alapon egyetértek azzal is, hogy feljelentési kötelezettség legyen.

Majd vigyázzunk itt, képviselő asszony, mert a családon belüli pedofilcselekmények esetében a családtagokra vonatkozó terhelő feljelentési kötelezettségeknél falakba fogunk ütközni. Tehát vannak olyan jogelvi problémák, amiket érdemes majd komolyan megbeszélni, de abba a játékba nem megyünk bele, hogy egyikük javasol valamit, mi azt elfogadjuk, a másikuk meg megtámadja. Tehát ha közösen tetszenek ezeket átgondoltan, jogi elvek mentén javasolni, előterjesztőként én semmitől nem zárkózom el.

Nem célunk, hiába erőltetik ezt, hogy bárkit mentegessünk, védjünk. A legtöbbünk családanya és családapa, mint ahogy önök is. Nem hiszek egyébként abban, hogy ez a vita le fog menni politikamentesen, de abban hiszek, hogy személyes, érzelmi hozzáállása mindenkinek van a dologban, mindenkinek, így nekünk is.

Úgyhogy nem hosszúra nyújtva a reagálásomat, és nem is szeretném provokatívra venni a figurát, ezért az a javaslatom, hogy tegyenek sok olyan módosító indítványt, amelyek jogi szempontból koherensek, illeszthetők a jogrendszerbe, hogy mondjam, illeszkedik az önök elveihez, a személyeshez, nem a politikaihoz, apaként, anyaként, jóérzésű emberként, és nem fogunk semmitől sem elzárkózni. Abban a pillanatban fogunk elzárkózni, hogyha azt fogjuk érezni, hogy ez a politikai trükközésnek vagy valami csapdaállításnak a terepe lesz.

Kevés olyan törvényjavaslat van egy parlament életében, főleg ilyen kettétört politikai viszonyok mellett, mint amit Magyarországon tapasztalunk, amelyben lehetne célravezető és értelmes vitát folytatni. Én az előbb elmondott kaletás provokációjuk ellenére is azt gondolom, hogy ez egy ilyen javaslat lehet, és hogyha megteszik ezt a néhány feltételt, amit most kértem, akkor felőlem mehet minden.

Volt egyébként még a sajtóban számos javaslat, elárulom önöknek, a Fideszen belül is óriási vita volt belőle, például a kémiai kasztrálásra vonatkozóan. Volt javaslat a képviselő asszony ötlete nyomán, Vadai képviselő asszony ötletéhez hasonlóan, nem nyomán, ahhoz hasonlóan a feljelentési kötelezettségekről, büntetési tételek további emeléséről, mindenféléről. Tehát éppen ezért nem tekintem én sem lezártnak ezt a vitát. Ez egy javaslat, így is hívják, és tipikusan az a javaslat, amihez lehet még jobbító javaslatokat benyújtani.

Zárásként: gyermekvédelmi, áldozatsegítő részek. Most tekintsünk el attól a szintén nem komolyan vehető vádtól, hogy miért csak most. Egyébként, ha ezt tavaly nyújtottuk volna be, akkor pont ugyanezt mondták volna, hogy miért csak most, miért nem 2011-ben meg ’13-ban, meg ’15-ben. Én ezt türelemmel el fogom hallgatni a vita hátralévő részében a szükséges mértékig.

És miért csak ősszel? Itt ülnek olyanok, akik minimum magukat deklarálták gyermekvédelmi szakembernek, de vannak olyanok, akik tényleg azok, hivatásszerűen, főállásban azok. Államtitkár úr sokat tudna róluk mesélni, ismerjük őket, ők az állam alkalmazottai. Velük van nekünk egy munkacsoportunk. Ez az, amire a miniszterelnök is tavaly utalt. Ez a munkacsoport dolgozik számos olyan javaslaton, amely nemcsak a pedofíliát érinti és a pedofília elleni fellépést vagy az áldozatsegítést, hanem a gyermekvédelmi rendszer valamennyi, bátran ki merem mondani, hogy szinte valamennyi területét. Ez egy nagyon nagy munka.

Tehát amikor önök azt mondják, hogy ne várjunk szeptemberig, én ezzel a mondattal sem fogok egy percig sem vitatkozni, de nem fogjuk tudni teljesíteni, ha a kormányhivatalok, a minisztérium, az intézményrendszer fontos pontján ülő szakemberek végső, egységes álláspontját nem várjuk meg. Tehát politikainak tekinthető a mondat, hogy most és azonnal nyújtsuk be. Benyújthatjuk, én az ellen sem fogok kézzel-lábbal tiltakozni, ha önök benyújtanak ilyeneket. Nem tudom, hogy ehhez a törvényhez hova fér bele, hiszen nincsenek megnyitva azok a részei, ezért is tekintem politikainak inkább az állítást, de nem tudom, hogy megéri-e politikai lökdösődés miatt kapkodni egy olyan ügyben, amiben egyébként a szakemberek a háttérben dolgoznak; nem három hete, képviselő asszony, bár három hete dolgoznának, jóval régebb óta. És itt olyan bugyraiba hajolunk le az államigazgatásnak, amit mi erről a szintről nem látunk, higgyék el. Politikai lózungokat tudunk róla mondani, de nem látunk, mert mi nem ebben éljük a mindennapjainkat.

Tehát mindent benyújthatnak, de azt azért fontolják meg, hogy nem kellene ennek a szektornak az átfogó jogalkotási és a pedofílián túlmutató javaslatait megvárni.

Zárásként, hogy ne fárasszam önöket a mondandómmal a szükséges mértéknél jobban: annak azért örülök, hogy alapelvi vitánk nincsen, de bizonyára nagyon várta mindenki mind a két oldalon, hogy majd a másik valamit ellenezni fog. Én egy dolgot azonban kérnék: a javaslataik ne irányuljanak politikai provokációra mindenki tudja, hogy mire gondolok itt. Én azt állítom, hogy a törvénymódosítás, amelyet benyújtottunk, mindenkire vonatkozik, a papokra is. Egy pap is húsz évet fog ülni börtönben, ha elkapják.

A „ha elkapják” kifejezéssel kapcsolatban amit, ha jól emlékszem, Demeter képviselő asszony mondott, ugye, volt egy félmondata, hogy „ha elkapják” azt tudom önnek mondani, hogy igen, az interneten való terjedés miatt a „ha elkapják” kifejezést nem tudom mellőzni. Azt sem vitatom, hogy a látenciája az elkövetési módoknak óriási, hatalmas, nem látjuk, szerintem az ön által említett civil szervezet is csak becsülni tudja, ezt nem tudjuk, felfoghatatlan mértékű, azért mondtam azt az expozémban, hogy minden napra jut egy ismertté vált pedofil-bűncselekmény, és egyébként a fene tudja, hogy mennyi történik egy nap, ki hány ilyen képet nézeget most, amikor mi ezt itt vitatjuk.

Ezt nem tudjuk megmondani, de a „ha elkapják” esetében a bűnüldöző szerveknek van dolguk. És minekutána azért a száma elég nagy ennek, ahhoz képest, hogy milyen ismeretlen terepen, az internet végein járunk, szerintem jobb hatékonysággal dolgoznak a bűnüldöző szervek, mint évekkel ezelőtt. A „ha elkapják” kifejezést pedig azért szükséges, hogy kimondjuk, mert ha nem kapják el, akkor nem kap büntetést.

Visszatérve: a javaslatom lényege meg az ajánlatom is; fogják fel ajánlatnak az, hogy ha komolyan vesszük egymást, és nem politikai provokációra használjuk fel ezt az ügyet, mint ahogy most néha azért ennek a szele megcsapott az elhangzott hozzászólások kapcsán, akkor mi a magunk részéről semmilyen módosítás elől nem zárkózunk el.

(…)

Ha ma reggel, idefelé jövet azt mondták volna, hogy mondjam meg, hogy ki a rákosmenti lecsófőző fesztivál zsűritagja, akkor zavarba jöttem volna, mert nem tudtam volna, hogy ki a zsűritagja a rákosmenti lecsófőző fesztiválnak. Nyilván a képviselő úr személyesen érdekelt a XVII. kerületi politikai lökdösődésekben, mert az az ő körzete, ekképpen jobban is ismeri, mint én ne hozzon zavarba ilyen lecsófőző fesztiváli és zsűritagokra vonatkozó kérdésekkel!

Ami ennél szomorúbb, hogy még mindig nem tudunk az ügy érdeméről beszélni, nem ment át az üzenet. Akkor fussunk neki még egyszer! Jobb lett volna a törvényjavaslatról vitázni, de most a Fidesz mint politikai közösség megszólíttatott. Nehéz értelmezni a magyar nyelv szabályai szerint azt a két állítást egy mondatban, hogy mi mentegetjük a pedofil bűnelkövetőket, a Fideszhez köthetőket, majd azt állítást, hogy egyébként ezeket az embereket kivonták a forgalomból. Akkor fussunk neki még egyszer! Nem szívesen, de a hülyék beszélgetésében most kénytelen leszek részt venni.

Mit kellett volna tennünk? Ezek az emberek el lettek távolítva az állásukból azonnal; szemben, mondjuk, Lackner Csabával, aki teljesen nyilvánvaló kokainbotránya után még mindig az, aki. Ki lettek rúgva, fel lettek jelentve, és nagy valószínűséggel, a reményeinkkel összhangban, börtönben fogják tölteni jó néhány évüket. Mit kellett volna még tennünk? Hogy jön ez ahhoz, hogy mi mentegettük őket? Vagy a „mentegetés” szó jelentésével nincs tisztában a vádló.

Én azt hittem, hogy a „mentegetni” a magyar nyelvben azt jelenti, hogy valakinek úgy eltussolni az ügyét, hogy egyébként megtartja az állását, a becsülete megmarad, s a többi. Az, hogy egy hatósági eljárásban, egyben sem, egy politikai párt nem áll ki és nem közöl neveket, konkrét vádat, gyanúsítást, nem tudom, még mit, az szerintem a világ legtermészetesebb dolga, mert egyikben sem csinálja ezt egyik párt sem. De ha ezek az emberek ki lettek rúgva, büntetőeljárás van ellenük, el lesznek ítélve, börtönben… majdnem a köznyelv használata szerint kimondtam valamit, börtönben lesznek majd, minek kéne még történnie önök szerint? Mit értenek az alatt, hogy mentegetjük őket? Az a nagy különbség, ha részt kell venni ebben a beszélgetésben, hogy nálunk vannak következmények.

Kaletát nem mentegette senki. Ezt a Fohsz Tivadar nevű embert nem mentegette senki. Ön mondta: akkor rúgtuk ki a pártból. Nem tagja a Fidesznek, nem tagja a Fidesznek, akkor rúgtuk ki a pártból hozzáteszem, nem én, mert nekem nincs ilyen pártbéli feladatom, amikor kiderült róla az ügye. A mi sorainkban nem tűrjük ezt meg. Erre próbáltam az előbb utalni, hogy tudunk így is beszélgetni. Szívesen, csak el fog menni az idő, és nem szívesen ölném bele az energiát.

Van ez a győri ember. Akkor rúgták ki minden tisztségéből, fosztották meg az összes állásától, pártban, önkormányzatban, mit tudom én, hol üldögélt még, valami felügyelőbizottságban is talán benn ült, amikor kiderült az ügye. Büntetőeljárás folyik ellene. Mit kellene még tennünk? Miért nem tudunk épelméjűen beszélgetni erről a dologról?

Na, ha ezen túl vagyunk… Bocsánat, még egy. Nem tudunk felelősséget vállalni, ezt nyugodtan a kormányzó párt nevében elmondhatom önnek, a rákosmenti lecsófőző fesztivál zsűritagjaira vonatkozóan. Nincs rá kompetenciánk, és vissza is kell utasítanunk minden ilyen irányú törekvést. Én egyébként egy pedofilnak a lecsójára sem bírnék ránézni, nemhogy őrá. Szerintem az a szomorú, ha ilyenre felkérték. Ha felkérték rá, akkor a szervezők válaszoljanak arra a kérdésre, amit most nekem címzett. Szomorú egyébként, hogy ez az ürge még egyáltalán bármilyen szereplést elvállal. Ami a legrosszabb, a lélektani oldala a dolognak, a személyes, hogy benne nincs annyi szégyenérzet, hogy rohadtul nem kéne semmit sem elvállalnia, hanem el kellene menekülnie jó messzire vagy elbujdokolni, vagy legalább annyira szégyenleni a képét, hogy nem vállal ilyen tisztséget. Nem tudom, hogy mi történt egyébként, de ez a személyes véleményem, és tekinthetik pártálláspontnak is.

Akire utalt tíz évvel ezelőttről, azt is mentegettük állítólag, és azóta börtönben van, ha jól értem, annyira mentegettük. Azt nem tudjuk, hogy kicsoda, pedig itt régi harcostársak is ülnek, jólesett, hogy lefiatalozott, feljegyzem valahova, és ritka elismerések között tartom majd számon. De nem emlékszünk arra, hogy kire gondol. Mondjon nyugodtan neveket, de még egyszer mondom, ez a vita csak akkor érdemes folytatásra, ha látjuk, hogy hova vezet. Jobb lenne a törvényjavaslatról beszélnünk és befejezni ezeket a típusú, a kormánypártra nézve kizárólag politikai szándékkal rátolt kampányízű szlogenek pufogtatását.

Az ügy érdemére vonatkozóan a képviselőtársaimmal állunk rendelkezésükre, ha el tudják második kérésre fogadni ezt a javaslatomat. Köszönöm.